Játszani Kapolcson

A Magyar Társasjátékos Egyesület idén másodszor vett részt a Völgy rendezvényén, hogy “Máté keresztnevű” játékmesterei nap mint nap szórakoztató, illetve agyalós játékokkal segítsenek a látogatóknak múlatni az időt a nappali időszakban. A Máté keresztnevet a közönség pár tagja ragasztotta ránk, mert számukra a kitűzőnkön lévő MATE felirat csak ily módon volt értelmezhető…

Gyanakodni ők csak akkor kezdtek, amikor a harmadik, negyedik kitűzőn is ezt a nevet olvasták. Miután megtudták, hogy egyesületünkbe felvételkor nem kizáró ok a Béla, sőt a Lujza név sem, sikeresen helyére tették a dolgot.

Tavaly a Faluházban fogadtuk kilenc napon át az érdeklődőket, idén a Nyomdaudvarban – a régi nyomda épületében s előtte, a rendezvény idejére eszkábált tető alatt – folyt a játék tíz napig, napi hat órán keresztül, mindennap kétórás ebédszünettel megszakítva. A 2007-ben tapasztaltak után már nem lepett meg bennünket, hogy idén is végig telítettek voltunk. Így sokszor akadt olyan vendég, aki nem jutott azonnal helyhez asztalainknál. Mintegy tucat asztalon Carcassonne-oztak, Bohnanzáztak, Szabotőrködtek, Bangeztek vagy éppen Quoridoroztak azok, kik betértek hozzánk.

Bevallhatom, nekünk igen nagy élmény a Völgyben való játszatás. Jónéhány rendezvényen igyekeztünk már a felnőtt korosztály figyelmét újólag a társasjátékok felé irányítani, de ez ilyen könnyen még sehol sem sikerült nekünk, ilyen nyitott és érdeklődő közönségünk nem volt még máshol.

Milyenek is az említett résztvevők, milyen is a Homo ludens kapolcsiensis?

Nem egyszerű erről a változatról az információk begyűjtése, mivel viszonylag rejtetten él, s a megfigyelésre alkalmas időszak pusztán tíz nap a kutatókat is megviselő nyári hőség és a Balaton-felvidéket hirtelen lerohanó viharok idején.

Jellemző életkora húsz év körül ingadozik, de persze öttől hatvanéves korig elég széles spektrumban megfigyeltek kutatóink aktív példányokat. Életmódjára jellemző a délelőtt tíztől délután hatig tartó igen aktív időszak, amit persze igyekszik kijjebb tolni, de a természeti körülmények ezt csak korlátozottan teszik lehetővé.

Szaporodása egyfajta heveny és krónikus fertőzés, melynek az egyedek meglepő módon önként mennek elébe, bár erre magyarázat lehet, hogy az számukra látható élvezettel jár. Táplálkozásukkal kapcsolatban kiemelendő a szoros összefüggést mutató territoriális magatartás: az ebéd becserkészése nem járhat együtt a meghódított asztalok elvesztésével! (Tavaly hallottunk olyan vallomást egy játékostól, hogy azért ülte végig az ebédszünetet a teremben, hogy háromkor is meglegyen a helye…)

Hasonlóan más alfajokhoz és változatokhoz, a rendszertannak jelen esetben is feladata lesz a további osztályozás. E változat is formákra osztható:

  • Egy teljes napot végigjátszó, sokszor családdal érkező, kiváncsi, de esetleg még újonc, illetve véletlenül megfertőződő egyedek
  • Minden nap visszatérő, a helyszín térképét karjukra, kezükre tetováló hűségesek, kik minden alkalommal ugyanazzal az egy (esetleg kettő) játékkal akarnak játszani, ehhez partnereket hajtanak fel maguknak, a harmadik nap már ők maguk ismertetik a szabályokat, vezetik le a játékot saját asztaluknál. Kegyetlen csapás számukra, ha a szent játékot érkezésük előtt már kikölcsönözték.
  • A nyitott lelkű érdeklődők, akik hiszik, hogy a világ kiismerhető. (Hah!) Ők hiszik, hogy végig tudják enni az étlapot! Minden parti után egy a szempont: látni valami újat, valami újabb csodát, mert a világ csodálatos, s nekik azt mind ismerni kell.

 

Szerintem mi idén sem mondtunk csődöt, még az utolsó csoport tagjai sem fogtak ki rajtunk. A nálunk lévő 70-80 fajta társasjáték számukra is bőven elegendő volt. Kutatóink örömmel észlelték azt is, hogy a populáció tavaly megfigyelt tagjainak jelentős hányada idén is felbukkant az észlelési zónában. Ők szívesen játszottak a tavaly megismert játékokkal is, amennyiben azokat nem szerezték be azóta, de az új ajánlatra is nyitottak voltak.

Mik voltak a slágerjátékok?
Idén is hatalmas sikert aratott a tavalyi felfedezett, a kétszemélyes Quoridor, nagyon sikeres volt még a Blokus, a Genial, a Kac-kac, a Filou, a Rush Hour, a bonyolultabbak közül a Blue Moon City, de magunk közt az idei megválasztott sláger a Csótánypóker (Kakerlaken-poker) lett.
Olyan egyszerű és szórakoztató blöffölős kártyajáték, amelyről megtapasztaltuk, hogy jó játszani, és jó játszatni. Akár nyolc játékost is le lehetett ültetni vele az asztal köré, még akkor is, ha nem is ismerték egymást.

Ja igen! Ez nálunk fontos szempont volt.
A programfüzetben is úgy szerepelt: társasjáték ismerősökkel és ismeretlenekkel. Ha lehetett nagyobb létszámú játékpartit szervezni, akkor igyekeztünk a magányos nézelődőket, a kisebb létszámú társaságokat összehozni egy asztal mellé. Amikor azt láttuk, hogy a második játékba is közösen kezdenek bele, akkor tudtuk, hogy jól döntöttünk. (Vagy… már előre tudtuk?)

Idézet a tavalyi Völgynaplóból:
“senki sem érezheti magát egyedül, vadidegen emberek ülnek egy asztalhoz – és hirtelen születnek barátságok (akár szerelmek), hiszen minden játékos és társas” – P.E.
Mint utaltam már rá, mindkét évben jóval nagyobb volt az érdeklődés, mint amire készültünk. Tavaly hat asztallal indultunk, aztán további asztalok és a színpad bevetésével 20-22 parti is folyt egyszerre. Idén nyolc asztalra terveztünk, de aztán a szomszédos kocsmából került három sör-asztal is a fennhatóságunk alá, amelyeken még legalább két-két parti ment egyszerre.

Probléma nem lett belőle, mert zárásunkig – hat óráig – amott kihasználatlanok lettek volna. (Hat után persze megfordult a helyzet: lásd Sör H(r)abbal!)

Így meg sem lepődtünk, amikor termeinken csinos lányok viharzottak végig, hogy elkallódott hapsijaikat nálunk leljék meg, s nem a söröspult közelében.

Most pedig, a beszámolóm végére érve, idézek még párat a nagyzolóan vendégkönyvnek nevezett vendégfüzetünkből:

  • Köszönjük, Máték, a türelmet!
  • Nagyon jót játszottunk!! Egy a gond, kevés az asztal és a szék (és az idő).
  • Egész nyáron nem gondolkodtam ennyit. Meg most írok először az érettségi óta.
  • Csillagos ötös.
    Öt csillagos. Csillogóan ötletes. Öcsi.
  • Újra kedvet kaptunk a társasozáshoz!
  • Fú, köszönöm, tök sirály ez az egész! Végre egy program, amikor nem a nőket követi az ember, nem a portékásokon unatkozik, és csak néz. Nagyon jó, hogy itt lehet cselekedni. Végre gondolkodik, és aktív résztvevő lehet.

A záró gondolatot pedig utólagos engedelemmel kölcsönzöm egy mindennap visszajáró játékostól, akit egy riporter kérdezett a Citadella játszása közben:

Riporter: - Miről szól ez a játék?
Laci: - Ugyanarról, mint az összes többi. Hogy nagyon jól szórakozzon az ember.

Farkas Gábor (HAlga) – Magyar Társasjátékos Egyesület

Ezt már olvastad? : Magyar Társasjátékdíj – Eredményhirdeté...
(2012.09.20.)

Itt lehet hozzászólni !