Fresco társasjáték

Társasjáték ajánló2010. kedvenc társasjátékai sorozat – VI. rész
A játékot ajánlja: Bársony Balázs (Balange)

* * *

Fresco

Fresco

A Fresco volt a 2010-es esztendő talán legütősebb újdonsága a családi társasjátékok között. A cím nem igazán csábító, ez alapján lehet, hogy nem sokunk venné le a polcról a dobozt. Ennél eddig ugyanis egzotikusabb kalandokkal csábított bennünket a Queen Games kiadó, gondoljunk csak a Thébára, az Alhambrára vagy A bagdadi tolvajra. De higgye el mindenki, a befektetés ebbe a játékba ugyanúgy megéri, mint az előbb említettekbe – és a templom restaurációja során kellemes másfél órás játékélményben lesz részünk.

A doboz már felbontásakor elvarázsol gazdag tartalmával. A játékelemek kiváló minőségűek, sok a színes fakocka és figura, a papírból készült tartozékok stabilak és tartósak. Nem beszélve arról, hogy a kiadó kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a kellékek újrahasznosított alapanyagokból készüljenek, amit a dobozon a kis zöld szimbólum külön is jelez.

A játék elemei

A játék elemei

A bíztató kezdet után szerencsére a játék sem okoz csalódást. A kerettörténet szerint a dóm püspöke azzal bízott meg bennünket, hogy munkásainkkal újra eredeti pompájában varázsoljuk vissza a templom freskóját. A játék egy alap verziót, valamint három kiegészítőt is tartalmaz, amelyeket az alapjátékkal és egymással is tetszőlegesen variálhatunk. Természetesen minden kiegészítő kicsit hosszabbít a játékidőn, így a kb. egyórás időtartam másfél órára kúszhat fel. Az alábbiakban csak az alapjátékról szólok bővebben.

A játéktábla közepén lévő freskó az Ószövetség néhány történetét ábrázolja a Teremtéstől Jónásig. A freskót a játék elején lapocskákkal borítjuk le. Minden lapocskán szerepelnek azok a színek, amilyen színű kockákat a játék során be kell fizetnünk ahhoz, hogy a freskó adott részletét helyreállítsuk. Ezért megkapjuk a lapocskán szereplő pontot, valamint esetlegesen pluszpontokat, ha a püspök figurája a restaurációkor épp a lapocskán, vagy azzal szomszédos területen áll. A játékot természetesen az nyeri, aki a helyreállítás során a legtöbb pontot gyűjtötte össze.

A játék mesteremberei

A játék mesteremberei

A játék mozgatórugója az immáron klasszikussá vált „worker placement”, azaz a munkások elhelyezésén alapuló játékmechanizmus, annak valamivel egyszerűsítettebb és kevesebb közvetlen konfliktussal járó verziójában. A táblán a szálláson kívül öt olyan helyszín sorakozik, ahová egy-egy fordulóban munkásainkat eljuttathatjuk, és ott akciókat hajtathatunk végre velük. Ezek a piac, a templom, a festő- és keverőműhely, valamint a színház

A szálláson az akciókhoz képest még több dől el. A pontozó listán aktuálisan leghátul álló játékos dönt ugyanis először arról, hogy mikor kíván felkelni, és ehhez egyik figuráját a szálláson lévő időpontok valamelyikére helyezi. Ez a lépés pedig a fordulóban kettős jelentőséggel bír: A korán kelők vásárolnak ugyanis először a piacon, kezdhetnek neki a festésnek elsőként a templomban, valamint keverhetnek színeket. Ez azonban azzal a hátránnyal jár, hogy minél előbb ébredünk, annál drágábbak a piacon a festékek, és annál rosszabb lesz a munkásaink hangulata, ami miatt az adott fordulóra egy munkást el is veszíthetünk. Ha viszont lustálkodunk, akkor azt kockáztatjuk, hogy a piacon a jó ajánlatokat elviszik az orrunk elől, esetleg mások restaurálják a freskó egy olyan elemét, amelyet mi szemeltünk ki magunknak – viszont olyan jókedvű munkásaink lesznek, akik az adott körre akár még egy cimborát is szereznek bedolgozni magukhoz.

A mesteremberek segédei

A mesteremberek segédei

Miután a felkelés időpontja mellett mindenki letette voksát, az így kialakult sorrend ismeretében titkosan beosztjuk munkásainkat az említett öt helyszínen. Egy munkás egy helyen egy akciót hajthat végre, és munkásokban sajnos nem bővelkedünk, így okosan és spórolósan, előre kell tervezni. Ha egy késői keléssel nem verbuváltunk egy embert, vagy ha egy korai kezdéssel nem vesztettünk egyet, akkor éppen öt beosztott közül válogathatunk. Miután mindenki megtette tétjeit (beosztotta munkásait az egyes helyszínekre), végigmegyünk a tábla egyes helyein, és a sorrend szerint mindenki végrehajtja az akcióit. Ez eddig pofonegyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nem az, mivel a titkos beosztás azt eredményezheti, hogy a sorrend miatt egy-egy tervünk kútba fullad, miközben olyan helyekre esetleg meg nem rakunk, ahol viszont nincs tolongás és könnyen boldogulnánk. A piacon vásárolhatunk színeket egy standról, vagy hogy gonoszkodjuk a többiekkel, fizetés és vásárlás nélkül azt be is zárathatjuk, csak hogy a többiek elessenek egy esetleges jó vételtől. A templomban a színes kockákkal fizetve lapocskákat szerzünk a freskóról, vagy az oltár helyreállításában működünk közre. A festőműhelyben az alapjátékban pénzhez juthatunk, míg a keverőműhelyben varázsolhatunk a kék, piros és sárga alapszínekből zöldet, lilát és narancsot, amelyek szintén a restaurációhoz kellhetnek. Ezekkel ügyesen, előre kell dolgoznunk, mert az itt megszerzett kockák logikusan csak a következő körben vethetők majd be a helyreállításnál. Végül az utolsó helyszínen a munkásaink hangulata javítása érdekében elküldhetjük őket színházba, így a következő fordulóra növeljük annak esélyét, hogy egy jól megválasztott felkeléssel plusz egy cimborát szerzünk nekik, vagy épp azét, hogy egy korai munkakezdés ne vegyen el tőlünk embert.

A műhelyben található szinek

A műhelyben található szinek

A játék a fenti szabályok alapján fut le, kényelmes tempóban egészen addig, amíg a freskón hat vagy annál kevesebb, még nem restaurált lapocska nem marad. Ekkor kezdődik az utolsó forduló, amelyben már nem megyünk színházba, viszont kétszer nyílik lehetőségünk helyreállításra. Aki végül a pontozólistán a legelőrébb jár, a püspök kegyeltje lesz és megnyeri a játékot.

Habár az iménti bemutatás alapján a játék egyhangúnak tűnhet, korántsem az, mivel a játék során több taktikai döntéssel állunk szemben, és ezek száma a kiegészítő variációkban csak növekszik, a játék pedig mélyül. Nem mindegy, hogy melyik fordulóban kelünk későn vagy korán, hiszen ez mindig attól függ, hogy mennyire akarunk a fordulóban jó színekhez jutni vagy jó eséllyel egy számunkra kedvező freskó lapocskát restaurálni. A pénznek is szűkében állunk, ha többször kelünk korán, ezért azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy erre a helyszínre munkást ne rakjunk. Végül nagyobb gondolkodást igényel az is, hogyan osszuk be a szűkös emberi erőforrásokat – és hová? Itt egy kicsit azt is meg kell saccolnunk, hogyan döntenek majd a többiek.

A játék összességében elég lehetőséget nyújt a taktikázására, talán egy kicsit kevesebbet annál, mint amelyet a „gémerek” egy társastól elvárnak, de éppen eleget ahhoz, hogy azért számukra is élvezetes legyen. A kevesebbet játszók és a családosok ezzel a választással pedig biztosan nem lőnek bakot, mivel a Fresco egy igazi, tartalmas, taktikai szórakozás mintegy másfél órára, amely után akár még egy visszavágó is beleférhet az időbe. A kiegészítőkkel mindezt variálhatjuk, így hosszú távon is játszható és izgalmas marad a játék, ráadásul ezekkel már a gémerek számára is kellő izgalmas lehetőséget kínál.

Kapcsolódó anyagok:
Ezt már olvastad? : Tizenegy játéktervező, akit ismerned kellene ...
(2013.03.11.)

Itt lehet hozzászólni !