2010 legjobb gémerjátékai

Társasjáték ajánló2010. kedvenc társasjátékai sorozat – Különkiadás, 2/2. rész
Írta: Bálint Gábor, Szabó Jenő, Lacxox

* * *
Egy hete bemutattuk, melyek a 2010-ben megjelent családi társasjátékok közül a kedvenceink. Most pedig foglalkozzunk azokkal, amelyek a gyakorlottabb játékosoknak szólnak, vagyis a legjobb 2010-es kiadású gémerjátékokkal!
Ami ezeket a játékokat illeti, igazi túlkínálat jellemző: immár úgy tűnik, mindenki össze tud kombinálni pár elemet az elmúlt évek összetett játékaiból egy-egy téma köré felépítve. A kérdés inkább az, hogy mennyire lesz élvezhető a végeredmény: ötletes lesz-e a játékmenet, élvezetes lesz-e a játék, mentes-e a fölös sallangoktól stb.Az egyik legötletesebb 2010-es gémerjáték a Troyes, amely a kártyákat dobókockákra váltva az utóbbi évek trendjének megfelelően újfent bizonyítékát adja, hogy a dobókockákat nem csak egyszerűbb szerencsejátékokban lehet alkalmazni.

Troyes
Troyes társasjáték

Troyes társasjáték

A játék Észak-Franciaország címben jelzett híres történelmi városának történetét meséli el a XIII. századtól a XVII. századig. A játékosok a város polgárai, akiknek a játék közben a középkor jellegzetes csapásaival kell szembenézniük: hol rablók fosztogatják városukat, hol természeti katasztrófák okoznak bonyodalmat, hol a bevándorlók veszik el tőlük a munkalehetőségeket.

A játéktábla és a kártyák megjelenése is hangulatos; a középkori kódexek illusztrációihoz hasonló ábrák minden történelmet szerető ember szívét megmelengetik.
A játék mechanizmusa is újszerű. A játékosok, annak függvényében, hogy a püspökségnél, a grófnál és a városházán mekkora befolyással bírnak, különféle színű és mennyiségű kockát kapnak, amelyek mindegyikével dobniuk kell.

Kártyák és kockák

Kártyák és kockák

A kidobott értékből születnek az elkölthető akciópontok. Ezek egy részét a város védelmére kell költeni, a maradékból viszont egyéb akciók vásárolhatók. (Ezekből építhető például a város valóságban is több száz évig épülő katedrálisa.)
A szerencse szerepét szinte minimálisra csökkenti, hogy a kockák értékei egymástól is megvásárolhatók, valamint befolyásért cserébe a saját kockák értékei újradobhatók, a kockák az ellenkező oldalukra átfordíthatók. (BG)

***

Kevesebb eredetiséget kínál, annál csiszoltabb és kiegyensúlyozottabb a Navegador, egy másik idei kedvencünk.

Navegador
Navegador társasjáték

Navegador társasjáték

Kereskedőcsaládok indulnak kelet felé Portugáliából a Felfedezések korában. Miközben a egyre inkább kinyílik számukra a világ, gyarmatokat alapítanak, termelnek és eladnak a műveletekre dinamikusan reagáló piacon, a gyarmatokon termelt javakat feldolgozó vagy hajókat előállító gyárakat, templomokat húznak fel, újabb és újabb embereket bérelnek és kiváltságokat szereznek maguknak, egyre több pontot gyűjtve, amíg az első hajó el nem éri Nagaszakit.

Hogy mitől olyan kiemelkedő a Navegador? Nehéz lenne megmondani. Mac Gerdts játéka semmi újat nem kínál: az Imperial tervezője lassan egy évtizede nem tud elszakadni az oly bevált, gyakorlatilag védjegyévé váló akciókerekes megoldástól, és a játék a többi összetett európai típusú játékhoz hasonlóan itt is a megfelelő arányban és ritmusban végrehajtott fejlesztések optimalizálásáról szól. Mégis máris a BGG 100 legjobb játéka között található.

Akciókerék és felfedező hajók

Akciókerék és felfedező hajók

A  Navegador elegáns – összetettsége ellenére egyetlen fölösleges szabálybonyolítással nem találkozhatunk benne.  A Navegador kiegyensúlyozott – a többféle stratégia oly mértékben megállja a helyét, hogy ha valaki bármelyik téren nem kap vetélytársakat, elhúzhat a többiektől, vagyis kínosan figyelnünk kell arra, hogy senkit ne hagyjunk semmiben egyedül előretörni. A Navegador arányos – 90 perces játékidejébe igazán sok tartalom fért bele. A Navegador ráadásul az összetett eurós műfajhoz mérten kifejezetten izgalmas is: közben a helyzet minden téren fokozódik. Minden egyes megvásárolt épület egyre többe kerül (így ha sokadikként csatlakozunk az épületvásárlókhoz, már jó pénzt kell fizetnünk), de a térképen is minél keletebbre jutunk, annál többe kerülnek mindenkinek a munkások – és a hajók is annál nagyobb sebességbe kapcsolnak! Így ahelyett, hogy elnyúlna a játék vége, inkább csak nő a feszültség, ahogy hirtelen nagyon is közelivé válik a befejezés. Kevés dolog van, ami az efféle kellemes feszültségnél jobbat tudna tenni egy játékkal: a Navegador különlegességét nem a többiektől való eltérése, hanem feszes felépítése, tökéletes megszerkesztettsége adja.

***

Az összetettebb kártyajátékok kedvelői sem maradtak új bemutató nélkül.

51st State
51st State kártyajáték

51st State kártyajáték

51st state egy stratégiai kártyajáték, ami a Race for the Galaxy és a San Juan kategóriájában versenyez, jó eredménnyel. A lengyel játéktervező lerombolta az Egyesült Államokat, hogy romjain négy frakció viaskodhasson az 51. poszt-apokaliptikus állam megalapításán. A játékosok véletlenszerűen választanak a frakciók közül, ami valamilyen szinten már meghatározza a kezdeti lehetőségeket.

A pakli főleg helyszínekből áll, amelyeket négyféleképpen lehet játékba hozni: Ha kirabolod, akkor egyszer szakíthatsz belőlük sok erőforrást, ebben a mutánsok a legjobbak. Ha kereskedő módra együttműködést építesz ki, akkor minden körben kapsz erőforrást, csak kevesebbet. Ha beolvasztod a birodalmadba, vagy egy korábbi épületet építesz át, akkor győzelmi pontot és képességet ad – a beolvasztásban a New York-iak az erősebbek, míg átépítésben a föderáció. A specializáltság ne tévesszen meg senkit: mindenkinek mindenben járatossá kell válnia, ha nyerni akar. Az alapakciókon túl számos további választható, amely az épületekben főleg a munkások kiküldése árán aktiválható.

A gyengém a játék, a játék gyengéje a szabálykönyv. A legjobb, ha olyasvalakivel tanuljuk meg, aki már átverekedte magát a kérdéseken, mert megéri. Kivéve annak, aki ragaszkodik a játékosok közötti közvetlen interakcióhoz. Van benne ilyen, de nem túl sok, amitől avatatlan szem számára könnyen tűnhet az egész egy csoportos, poszt-apokaliptikus pasziánsznak. (SzJ)

***

Még említsünk meg röviden néhány címet, amelyek idehaza többek idei kedvencei között szerepelnek. Többségük egy-egy már sokszor bizonyító tervező legújabb játéka, amely ha nem is emelkedik ki a sokéves tömegből, azért sokaknak okozott kellemes órákat.

Különleges cím viszont a Vinhos, amely egy kezdő tervező első munkája, ami jelen sorok írója szerint meg is látszik rajta, ugyanis tipikusan olyan játék, amelybe a tervezője rengeteg ötletet belezsúfolt önkritika nélkül; talán a kevesebb jobb lett volna. A portugál bortermesztésről szóló játék ennek ellenére igen kiegyensúlyozott és igen összetett kombinálgatást kínál három-négy órán át azoknak, akiknek ez kedvére való; cserébe európai típusú játékhoz képest meglepően tematikus élményt nyújt.

A Key Market a nagy hírű Key-sorozat legújabb tagjaként ezúttal vendégtervező munkája, de jellegében a sorozat többi tagjára hasonlít: területeket foglalunk, termelünk, piacolunk, fejlesztünk, beépülünk céhekbe, végül embereinket a lehető legjobbkor nyugdíjazzuk ahhoz, hogy remélhetőleg a legtöbb pontot gyűjtsük össze a játék végéig.

A Merkator a korábban leginkább a Bohnanza tervezőjeként ismert, ám az utóbbi években összetett társasaival igazi gémerkedvenccé vált Uwe Rosenberg (Agricola, Le Havre, At the Gates of Loyang) legújabb játékaként talán nem ér el a nagy társasaihoz hasonló népszerűséget, azért kiegyensúlyozott, rejtett mélységeket kínáló, letisztult játék ez a kereskedős, szerződős-leszállítós, Théba-módra idővel gazdálkodós fajtából.

A London Martin Wallace 2010-es, elsősorban  kártyákkal játszott játéka, amelyben Londont építgetjük több évszázadon keresztül viszonylag egyszerű, mégis trükkös, ötletes módon: építkezéseinkkel mások számára is elérhetővé kell tennünk jó kártyákat, és az egyszerű szabályok ellenére nem is könnyű ráéreznünk az akciók megválasztásának megfelelő ritmusára.

A Luna annak a sokoldalú Stefan Feldnek a némileg bizarr témájú új társasa, aki évek óta képes friss ötletekkel feldobni egyébként tipikus hatékonyságigépezet-építő társasjátékait (Notre Dame, In the Year of the Dragon, Macao). A központi templomsziget körüli hét szigeten taktikusan mozgatott papnövendékek optimalizálása az első játék során meglepően nehéznek bizonyul, ezért a Lunára különösen érvényes az, amit az itt említett játékok mindegyike kapcsán valamelyest elmondhatunk: csak gyakorlott játékosoknak való!

A Sid Meier’s Civilization: The Board Game pedig némileg kilóg a sorból: a városfejlesztős, felfedezős és háborús játékok amerikai stílusú, vaskos szabálykönyvvel ellátott elegye a tematikus játékok kedvelőinek való. Közülük is leginkább az alapul szolgáló számítógépes játék rajongóinak, akik szívesen tűrik a sokféleképpen, sokféle célért küzdve játszható, sok órán át tartó társas enyhe monotonitását cserébe azért, hogy az immár húszéves PC-sorozat ritka hű adaptációját játszhatják.

2011-re legalább ugyanilyen jó játékokat kívánunk!

Kapcsolódó anyagok:
Troyes

A játék Észak-Franciaország címben jelzett híres történelmi városának történetét meséli el a XIII. századtól a XVII. századig. A játékosok a város polgárai, akiknek a játék közben a középkor jellegzetes csapásaival kell szembenézniük: hol rablók fosztogatják városukat, hol természeti katasztrófák okoznak bonyodalmat, hol a bevándorlók veszik el tőlük a munkalehetőségeket.

A játéktábla és a kártyák megjelenése is hangulatos; a középkori kódexek illusztrációihoz hasonló ábrák minden történelmet szerető ember szívét megmelengetik.
A játék mechanizmusa is újszerű. A játékosok, annak függvényében, hogy a püspökségnél, a grófnál és a városházán mekkora befolyással bírnak, különféle színű és mennyiségű kockát kapnak, amelyek mindegyikével dobniuk kell. A kidobott értékből születnek az elkölthető akciópontok. Ezek egy részét a város védelmére kell költeni, a maradékból viszont egyéb akciók vásárolhatók. (Ezekből építhető például a város valóságban is több száz évig épülő katedrálisa.)
A szerencse szerepét szinte minimálisra csökkenti, hogy a kockák értékei egymástól is megvásárolhatók, valamint befolyásért cserébe a saját kockák értékei újradobhatók, a kockák az ellenkező oldalukra átfordíthatók. (BG)

***

Kevesebb eredetiséget kínál, annál csiszoltabb és kiegyensúlyozottabb a Navegador, egy másik idei kedvencünk.

Navegador

Kereskedőcsaládok indulnak kelet felé Portugáliából a Felfedezések korában. Miközben a egyre inkább kinyílik számukra a világ, gyarmatokat alapítanak, termelnek és eladnak a műveletekre dinamikusan reagáló piacon, a gyarmatokon termelt javakat feldolgozó vagy hajókat előállító gyárakat, templomokat húznak fel, újabb és újabb embereket bérelnek és kiváltságokat szereznek maguknak, egyre több pontot gyűjtve, amíg az első hajó el nem éri Nagaszakit.

Hogy mitől olyan kiemelkedő a Navegador? Nehéz lenne megmondani. Mac Gerdts játéka semmi újat nem kínál: az Imperial tervezője lassan egy évtizede nem tud elszakadni az oly bevált, gyakorlatilag védjegyévé váló akciókerekes megoldástól, és a játék a többi összetett európai típusú játékhoz hasonlóan itt is a megfelelő arányban és ritmusban végrehajtott fejlesztések optimalizálásáról szól. Mégis máris a BGG 100 legjobb játéka között található.

A  Navegador elegáns – összetettsége ellenére egyetlen fölösleges szabálybonyolítással nem találkozhatunk benne.  A Navegador kiegyensúlyozott – a többféle stratégia oly mértékben megállja a helyét, hogy ha valaki bármelyik téren nem kap vetélytársakat, elhúzhat a többiektől, vagyis kínosan figyelnünk kell arra, hogy senkit ne hagyjunk semmiben egyedül előretörni. A Navegador arányos – 90 perces játékidejébe igazán sok tartalom fért bele. A Navegador ráadásul az összetett eurós műfajhoz mérten kifejezetten izgalmas is: közben a helyzet minden téren fokozódik. Minden egyes megvásárolt épület egyre többe kerül (így ha sokadikként csatlakozunk az épületvásárlókhoz, már jó pénzt kell fizetnünk), de a térképen is minél keletebbre jutunk, annál többe kerülnek mindenkinek a munkások – és a hajók is annál nagyobb sebességbe kapcsolnak! Így ahelyett, hogy elnyúlna a játék vége, inkább csak nő a feszültség, ahogy hirtelen nagyon is közelivé válik a befejezés. Kevés dolog van, ami az efféle kellemes feszültségnél jobbat tudna tenni egy játékkal: a Navegador különlegességét nem a többiektől való eltérése, hanem feszes felépítése, tökéletes megszerkesztettsége adja.

***

Az összetettebb kártyajátékok kedvelői sem maradtak új bemutató nélkül.

51st State

51st state egy stratégiai kártyajáték, ami a Race for the Galaxy és a San Juan kategóriájában versenyez, jó eredménnyel. A lengyel játéktervező lerombolta az Egyesült Államokat, hogy romjain négy frakció viaskodhasson az 51. poszt-apokaliptikus állam megalapításán. A játékosok véletlenszerűen választanak a frakciók közül, ami valamilyen szinten már meghatározza a kezdeti lehetőségeket.

A pakli főleg helyszínekből áll, amelyeket négyféleképpen lehet játékba hozni: Ha kirabolod, akkor egyszer szakíthatsz belőlük sok erőforrást, ebben a mutánsok a legjobbak. Ha kereskedő módra együttműködést építesz ki, akkor minden körben kapsz erőforrást, csak kevesebbet. Ha beolvasztod a birodalmadba, vagy egy korábbi épületet építesz át, akkor győzelmi pontot és képességet ad – a beolvasztásban a New York-iak az erősebbek, míg átépítésben a föderáció. A specializáltság ne tévesszen meg senkit: mindenkinek mindenben járatossá kell válnia, ha nyerni akar. Az alapakciókon túl számos további választható, amely az épületekben főleg a munkások kiküldése árán aktiválható.

A gyengém a játék, a játék gyengéje a szabálykönyv. A legjobb, ha olyasvalakivel tanuljuk meg, aki már átverekedte magát a kérdéseken, mert megéri. Kivéve annak, aki ragaszkodik a játékosok közötti közvetlen interakcióhoz. Van benne ilyen, de nem túl sok, amitől avatatlan szem számára könnyen tűnhet az egész egy csoportos, poszt-apokaliptikus pasziánsznak. (SzJ)

***

Még említsünk meg röviden néhány címet, amelyek idehaza többek idei kedvencei között szerepelnek. Többségük egy-egy már sokszor bizonyító tervező legújabb játéka, amely ha nem is emelkedik ki a tömegből, azért sokaknak okozott kellemes órákat.

Különleges cím viszont a Vinhos, amely egy kezdő tervező első munkája, ami jelen sorok írója szerint meg is látszik rajta, ugyanis tipikusan olyan játék, amelybe a tervezője rengeteg ötletet belezsúfolt önkritika nélkül; talán a kevesebb jobb lett volna. A portugál bortermesztésről szóló játék ennek ellenére igen kiegyensúlyozott és igen összetett kombinálgatást kínál három-négy órán át azoknak, akiknek ez kedvére való; cserébe európai típusú játékhoz képest meglepően tematikus élményt nyújt.

A London Martin Wallace 2010-es, elsősorban  kártyákkal játszott játéka, amelyben Londont építgetjük több évszázadon keresztül viszonylag egyszerű, mégis trükkös, ötletes módon: építkezéseinkkel mások számára is elérhetővé kell tennünk jó kártyákat, és az egyszerű szabályok ellenére nem is könnyű ráéreznünk az akciók megválasztásának megfelelő ritmusára.

A Key Market Richard Breese Key-sorozatának legújabb tagjaként ezúttal vendégtervező munkája, de jellegében a sorozat többi tagjára hasonlít: területeket foglalunk, termelünk, piacolunk, fejlesztünk, beépülünk céhekbe, végül embereinket a lehető legjobbkor nyugdíjazzuk ahhoz, hogy remélhetőleg a legtöbb pontot gyűjtsük össze a játék végéig.

A Merkator a korábban leginkább a Bohnanza tervezőjeként ismert, ám az utóbbi években összetett társasaival igazi gémerkedvenccé vált Uwe Rosenberg (Agricola, Le Havre, At the Gates of Loyang) legújabb játékaként talán nem ér el a nagy társasaihoz hasonló népszerűséget, azért kiegyensúlyozott, rejtett mélységeket kínáló, letisztult játék ez a kereskedős, szerződős-leszállítós, Théba-módra idővel gazdálkodós fajtából.

A Luna annak a sokoldalú Stefan Feldnek a némileg bizarr témájú új társasa, aki évek óta képes friss ötletekkel feldobni egyébként tipikus hatékonyságigépezet-építő társasjátékait (Notre Dame, In the Year of the Dragon, Macao). A központi templomsziget körüli hét szigeten taktikusan mozgatott papnövendékek optimalizálása az első játék során meglepően nehéznek bizonyul, ezért a Lunára különösen érvényes az, amit az itt említett játékok mindegyike kapcsán valamelyest elmondhatunk: csak gyakorlott játékosoknak való!

A Sid Meier’s Civilization: The Board Game pedig némileg kilóg a sorból: a városfejlesztős, felfedezős és háborús játékok amerikai stílusú, vaskos szabálykönyvvel ellátott elegye a tematikus játékok kedvelőinek való. Közülük is leginkább az alapul szolgáló számítógépes játék rajongóinak, akik szívesen tűrik a sokféleképpen, sokféle célért küzdve játszható, sok órán át tartó társas enyhe monotonitását cserébe azért, hogy az immár húszéves PC-sorozat ritka hű adaptációját játszhatják.

2011-re legalább ugyanilyen jó játékokat kívánunk!

Ezt már olvastad? : Elder Sign ismertető
(2013.05.15.)

Egy hozzászólás “2010 legjobb gémerjátékai” bejegyzésre

Itt lehet hozzászólni !