Építsünk civilizációt: Through the Ages

Through the Ages

Through the Ages

A több mint 30 éve megjelent Civilization nevű társasjáték, illetve a részben ennek nyomán készült számítógépes stratégiai játék sikere révén új „műfaj” született: a civilizációépítős játékoké.

Véleményem szerint ez a kategória a társas-, illetve számítógépes játékok királyának tekinthető. Tervezői oldalról rendkívül nehéz feladatot jelent több ezer év fejlődését belezsúfolni néhány órába úgy, hogy beleférjen a gazdaság, a tudomány, a politika, a háború és még sok minden egyéb. Játékos részről viszont éppen ezért semmi mással össze nem hasonlítható élményt nyújt, ha sikerül a népünket baj nélkül átvezetni a kőbaltás korszakból az űrrepülés korába.

Számítógépen mindez sokkal könnyebben megoldható, hiszen a sok számolgatást és nyilvántartást a gép végzi el helyettünk. Éppen ezért nagyon kevés társasjáték vállalkozik ugyanerre a feladatra – és az általam játszottak közül egyedül a Through the Ages teljesíti azt. (Megjegyzés: a legújabb Sid Meier’s Civilizationhöz még nem volt szerencsém, lehet, hogy ez is sikerrel veszi az akadályt.) Kiemelendő egyébként, hogy e remekmű nem egy veterán játéktervező, hanem egy akkor még alig ismert cseh zseni, Vladimír (Vlaada) Chvátil műve, aki éppen e játékkal került be a legelismertebb tervezők közé.
TTA: játéktábla
Először is le kell szögeznünk, hogy a Through the Ages sem nem egyszerű, sem nem rövid játék, bár ezen megpróbáltak úgy segíteni, hogy különböző „nehézségi fokokon” játszhatunk, egyre részletesebb szabályokkal.
Első pillantásra meglepő lehet, hogy nincs hozzá térkép – szerintem a játék egyik legokosabb húzása éppen az volt, hogy megszabadult a térképtől. Hiszen, ha belegondolunk, a térkép csak korlátozottan képes megmutatni egy civilizáció jellemzőit, ugyanakkor rendkívül sok figyelmet elvon a lényeges dolgokról.

Több civilizációs társasjáték (pl. a Sid Meier’s Civilization első kiadása vagy a 7 Ages) számomra azon „vérzett el”, hogy túlságosan fontos szerepet tulajdonított a térképen ábrázolható dolgoknak, amitől igen felszínessé vált a játék. Térkép helyett kapunk egy játéktáblát, rajta az egyes civilizációk különböző jellemzőit (tudomány- és kultúrapontok, haderő) mutató skálákkal és a kártyák helyével, játékosonként egy-egy kisebb táblát, amelyen az adott civilizáció jellemzőit (technikai fejlettség, népesség, nyersanyagtermelés) tarthatjuk nyilván, valamint rengeteg kis kockát, hengert és kártyát. A civilizációk legfontosabb jellemzője a kultúra (igen, a kultúra!), ilyen pontokat kell gyűjtenünk a győzelemhez, minden más csak eszköz ehhez.

A játék lelkét a kártyák jelentik, mert ezek tartalmazzák az egyes korszakokban (A – ókor, I – középkor, II – újkor, III – modern kor) elérhető tudományokat, vezetőket stb.

Minden körben 13 ún. „polgári” kártya van a táblán, ezek közül vásárolhatnak a játékosok. A polgári kártyák mindig változnak, hiszen megveszik őket, ill. a legrégebbiek automatikusan minden körben leesnek és újak jönnek a helyükre, így ez a sáv jól érzékelteti a korszakok múlását.

Sokféle polgári kártya van, ezek igen részletesen visszaadják az adott korszakot: technológiák különböző kategóriákban (pl. mezőgazdaság, nyersanyagtermelés, vallás, tudomány, sport, művészet), híres személyiségek (Homérosztól Gandhiig), katonai egységek, kormányzati formák (pl. alkotmányos monarchia, kommunizmus, demokrácia), világcsodák, akciókártyák… Mivel az ismertetésükre úgysincs elég hely, legyen elég annyi, hogy a polgári kártyák segítségével a Through the Ages gyakorlatilag mindent képes szimulálni, amit egy civilizációépítő játéktól elvárhat az ember.
TTA: katonai kártyák
A kártyák másik csoportját a „katonai” kártyák alkotják. Ezek külön paklit képeznek, a játékosok a lépésük végén húznak belőlük. Ide tartoznak a taktikák, amelyekkel a játékosok hadseregeket hozhatnak létre a katonai egységeikből, az agresszió- és háborúkártyák, a szerződések, a védekezésre és gyarmatosításra bónuszt adó kártyák, illetve az eseménykártyák, amelyekkel váratlan fordulatokat idézhetünk elő.

Érdekes, hogy az eseménykártyák végrehajtása nem azonnal történik, hanem belekeverjük őket az aktuális események paklijába, így nem lehet pontosan kiszámítani, mikor történnek meg. Események pl. a gyarmatok, amelyekre licitálni kell, vagy éppen a III. korszakban szereplő pontozólapok is.

Egy-egy játékos köre a kártyasor feltöltésével és az esetleges események kijátszásával kezdődik, majd a civilizációjának „menedzselése” következik. Figyelnie kell arra, hogy elegendő élelmiszert és nyersanyagot termeljen (de utóbbiból ne is túl sokat, mert akkor pazarlás és korrupció jelentkezik), illetve a lakosság elégedettségére (ezt pl. vallással növelhetjük). Ezután az aktuális kormányzatától függően különböző számú akció áll a rendelkezésére, hogy előbbre vigye a civilizációját. Leteheti a korábban megvett technikakártyáit, amelyek adott mennyiségű tudománypontba kerülnek. Növelheti a népességét (ha van elég élelem). Elegáns megoldás, hogy a népességjelzőket a technikakártyára kell tenni, így jelezzük, hogy pl. hány bányája, farmja, sportarénája van a játékosnak.

Később, ha magasabb szintű technikát szerzünk be, a kártyát rátesszük a régire (pl. a Vas felváltja a Bronzot, a Mozi az Operát), de a népességjelzők a régin maradnak, amíg fel nem fejlesztjük őket (azaz nem elég ismerni az új technológiát, hanem korszerűsíteni is kell a régi termelőegységeket).

Akcióba kerül a korszerűsítés, az új termelőegység építése, a haderő fejlesztése, a világcsodák építése, a vezetők játékba hozása, az akciókártyák kijátszása – bizony, akcióból sosincs elég! Törhetjük a fejünket, hogyan osszuk be őket, illetve hogyan időzítsük őket, hogy ne maradjunk le a többiektől.
TTA: háborúk
A Through the Agesben természetesen nem csak békés építkezés zajlik, hanem a műfaj legjobb hagyományainak jegyében háborúk is. A kis egységek térképen való tologatása helyett itt a megfelelő katonai lap kijátszásával indíthatunk portyákat („agresszió”) és nagyobb háborúkat. Az erőszakos cselekmények kiértékelése lényegében a két civilizáció haderő értékének összehasonlításán alapul. Aki ezt elhanyagolja, mondván, hogy „úgyis kultúrára megy a játék”, az kihívja maga ellen a sorsot, mert hamarosan zsákmányra éhes hadak fognak megjelenni a küszöbén. Ugyanakkor viszont az, aki csak a hadseregre épít mindent, a játék végén hoppon marad, mert elszáguldanak mellette kulturális téren fejlettebb társai.

Valószínűleg a fenti, rövid leírásból is látható, mennyire csodálom a játékot. A Through the Ages szerintem ugyanolyan összetett és érdekes, mint maga a történelem. A rengeteg, véletlenszerű sorrendben felhúzott kártya miatt nincs két egyforma játék. Mint egy igazi vezetőnek, rengeteg dolgot kell egyszerre kézben tartanunk, és az előrejutás nem könnyű. Éppen ezért rendkívüli élményt nyújt a játék. Hibájául – a műfajból adódó összetettsége mellett – talán csak azt tudnám felróni, hogy igen könyörtelen is. Ha valamit elnézünk, hosszú körökig stagnálni fogunk, ahonnan igen nehéz kikecmeregni. Sőt, időnként lehetetlen is, erre az esetre maga a játékszabály javasolja azt, hogy szálljunk ki, amíg méltósággal megtehetjük. Ilyenkor csak remélhetjük, hogy a történelem mégsem ismétli önmagát, és a következő alkalommal elégedetten dőlhetünk majd hátra a modern kor végén.

Forrás: Sztratégosz blog

Egy hozzászólás “Építsünk civilizációt: Through the Ages” bejegyzésre

Itt lehet hozzászólni !