Le Havre társasjáték

Le Havre

Le Havre

Dinamikusan fejlődő, forgalmas kikötővárosban vagyunk. A daruk és a rakodómunkások fáradhatatlanul hordják az árukat a hajók és a rakpart között. Az olcsón, nagy mennyiségben beáramló nyersanyagokra épülő feldolgozóüzemek sorra nyitják meg kapuikat. Üzletemberként törekszünk a lehetőségeket megragadni, vállalkozásokat alapítani, gyárakat építeni vagy vásárolni. Igyekszünk a hajókon érkező nyersanyagokból minél többet megszerezve építkezni, az árukat feldolgozva profittal értékesíteni. A haszon azonban nem minden, telente – a hajózási szezon végére – meg kell teremtenünk a város élelmezésének alapját is. Ez nem kis feladat, hiszen az ipar robbanásszerű bővülésével a lakosság is gyorsan növekszik.

A Le Havre társasjátékot gondolkodtató, tervezgetős játékmenete miatt a gyakorlott játékosok számára ajánlom. A játéktér egy kikötőváros rakpartját ábrázolja. Külön-külön mólón halmozódnak az érkező áruk, élelmiszerek és építőanyagok: hal, szarvasmarha, gabona, épületfa, nyersvas, agyag. A kikötőtől távolabb, a játékosok előtt a felépített feldolgozó üzemek kártyalapjai láthatóak, pl. halfüstölő, vágóhíd, hajógyár, stb. A kártyák és az áruzsetonok színes kavalkádja adja meg a játék hangulatát.

a kikötő

a játéktér

Játékmenet
A játékmenet egyszerűsége mellett sikerült a Le Havre-ban dicséretre méltó játékrendszert alkotni. A játékosok kötött sorrendben hajtják végre egyetlen akciójukat, mely kétféle művelet lehet. Árubeszerzés keretében valamely mólóról az összes ott található, egyforma árut ingyen meg lehet szerezni; vagy a város valamely jelenleg szabad kapacitású épülete használható. Ha az épület – ami főként gyár vagy üzem – nem a játékos tulajdonában van, fix bérleti költséget kell fizetni.

Épületek és nyersanyagok
Az épületek általában valamelyik nyersanyagot dolgozzák fel (pl. gabonából kenyér sütése, agyagból tégla égetése), ritkábban – a kikötő kínálatát kiegészítve – további nyersanyagot biztosítanak (pl. agyagbánya, szénbánya). Akár anyagbeszerzést, akár épülethasználatot választ a játékos, bármikor vehet fel, vagy törleszthet hitelt, adhat-vehet pénzért épületet. Az üzemek száma a játék folyamán folyamatosan nő, ezzel a választható akciólehetőségeket bővítve.

Leggyakrabban helyi építőcég megbízásával (az építőcég épületkártya használatával), a szükséges nyersanyagok biztosításával építkeznek a játékosok. Az év végi élelmezési kényszer ösztönzi a játékosokat saját hajók építésére is. A hajók teherszállító képességükön túl, fejlettségüktől függő értékkel csökkentik az évről évre beszolgáltatandó élelmiszer mennyiségét, könnyítve vele a játékosok helyzetét. A játék végeredményét a birtokolt készpénz, az épületek és a hajók értéke határozza meg.

egy kétszemélyes játék záróképe

egy kétszemélyes játék záróképe

Lehetőségek
A játék nyújtotta lehetőségek minden egyes lépést követően változnak, és elképzeléseik újragondolására kényszerítik a játékosokat. Bár előre számítható mikor és milyen nyersanyagok érkeznek a kikötőbe, érdekes feladat az ellenfelek várható lépéseit latolgatni. Milyen nyersanyagok és mely üzemek lesznek hozzáférhetőek a következő lépéslehetőségnél? Lesz-e még lehetőség elegendő élelmiszert felhalmozni később, vagy most kell gondoskodni róla? Milyen típusú hajót érdemes építeni?

Számomra azért az egyik kedvenc gazdálkodós-építkezős játék, mert függetlenül a játék aktuális állásától, arra kényszeríti a játékosokat, hogy a pillanatnyi adottságokat folyamatosan újra és újra értékelve igyekezzenek a legjobb lehetőségeket megragadni, és keményen dolgozzanak a végeredményért, legyen az bármennyire fényes. Jó elgondolásnak tartom, hogy az épületkártyák csak közel fele kerül egyszerre bele véletlenszerűen egy-egy játékba, így az épületkínálat játékról játékra különböző. A felépíthető üzemek terveit egyfajta logikai sorrendiséggel kínálja fel a játék. Mindig jól áttekinthető egy-egy vágyott épülethez milyen előzetes építkezéseket kell a játékosok bármelyikének, esetleg a városnak magának végrehajtani.

Záró gondolatok
Pillanatról pillanatra változó lehetőségeivel a Le Havre-t a Caylus, játékmenet szempontjából az Agricola játékokhoz hasonlíthatom. Bár társasjátékról van szó, lehetőséget ad egyszemélyes optimalizálgatós játékra is. Még két személlyel is tervezhetőek maradnak a lépések, de több játékossal már komoly kihívás előre számítgatni az esélyeket. (Ez akkora különbség kis túlzással élve, mintha már nem is ugyanarról a játékról lenne szó.) Sok játékossal játszva az amúgy sem rövid játékidő is meghosszabbodik. Javaslom 3-4 személlyel kipróbálni, így is rá kell majd szánni közel 4 órát.

Ezt már olvastad? : Tizenegy játéktervező, akit ismerned kellene ...
(2013.03.11.)

Itt lehet hozzászólni !