Ilyen a magyar társasjátékos (1. rész)

Közel 1 hónapja tettük közzé „Milyen a magyar társasjátékos?” című tesztünket, azzal a feltett szándékkal, hogy megalkothassuk a magyar társasjátékosok legjellemzőbb profilját. Köszönjük a válaszokat, és a különféle társasjátékos oldalaknak a ránk linkelést. A tesztünkre végül 179-en válaszoltatok.

Az alábbiakban most ennek eredményét mutatjuk be kérdésenként, némi személyes kommentárral megfűszerezve.

Gondolom senkit sem ér túlzottan nagy meglepetésként, hogy a legnépszerűbb 4 társasjátékos szín a piros, kék, zöld és sárga lett. Abban, hogy ez a kiadók felkészültségéből ered (akik tudatosan olyan színeket mellékelnek a játékaikhoz, amit a játékosok legtöbbje szeret), vagy a játékosok szoktak hozzá a választható színekez, picit bizonytalan vagyok. Bár szerintem az előbbi.

Ha nincs ló, jó a szamár is… Ebben a kategóriában a győztes színnek az előbbi kategória top4 színének legutolsó helyezettét, a sárgát választották az olvasók. (A nem vagyok udvariasok számát ugyanakkor tekintsétek picit kevesebbnek. A teszt első napjaiban akik az első kérdésnél a „mindegy”-et választották, a második kérdésnél nem tudták ugyanezt választani.)

Úgy tűnik, a magyarok legtöbbet társasjátékozni baráti körben szeretnek. De divat még a családban játszás is, ezt a megkérdezettek 32%-a vallotta magáról.

Ehhez a kérdéshez nincs mit hozzáfűznöm. Ha a klubban játszó játékosok számát összevetjük a társasjáték örültekkel játszóak számával, akkor legalább 2 ember a barátainak tekinti a klubban játszókat

Bár napjainkban érezhető, hogy egyre jobban elmosódnak a Eurogame és az Ameritrash játékok közötti határok, a kérdésünket szándékosan vagy-vagy módon tettük fel. Ahogy arra számítani lehetett, 10 válaszolóból 8 a némileg rövidebb játékidejű, absztraktabb Eurojátékokat szereti.

Ez a kérdés volt számomra a kérdőív első, valódi meglepetést tartogató kérdése. Az 1-2 játék győzelmére számítottam (még a családi körben is), ehhez képest az emberek többsége, amit megvesz/megkap, azzal nagyon helyesen játszik is.

Ennek a kérdésnek az elsöprő győztese a „szívesen ismerek meg új társasjátékokat, de nem zavar, ha sokadszorra játszom ismert játékokkal” válasz lett. Ami picit meglepő: a folyamatosan új játék megismerését szorgalmazók száma 51 a 13 ellenében magasabb, mint a lassabb ütemű megismerést kedvelőké. (Itt lényegesen kisebb különbséget vártam volna; bár a felmérésünk ugye nem reprezentatív.)

A rosszullátók nagy százaléka számomra megdöbbentő volt, minimum 15%-kal kevesebbre számítottam. Próbáltam keresni valami országos adatot (édekelt, hogy ez népbetegség-e, vagy csak ebben a hobbiban vagyunk ilyen sokan) de csak annyit találtam, hogy 2009-ben az iskolások körében 11% látott gyengén…
Remélem, aki kontaktlencsét viselt, az is ide írta magát…

Na, ki tudja felsorolni azoknak a neveit, akik többszáznál is több játékot ismernek? Bár csak 5-en vállalták fel, szerintem ennél többen vannak…
Egyébként a többség által adott válasz (30-50 játék) szerintem teljesen rendben van, hogy úgy mondjam, felülmúlta a várakozásaimat. Látszik, hogy felfelé ívelő pályája van a társasjátékozásnak

Szintén kellemes csalódás, hogy társasjátékos körökben jó dolognak számít kooperatív társasjátékokkal játszani. Mivel elég hangos a szava a kooperatív játékok ellentáborának, azt hittem, jóval kevesebb ember fog erre a kérdésre támogató választ adni.
(A kooperatív társasjátékokról egyébként 2012-ben egy 4-6 részes sorozatunk indul.)