Tizenegy játéktervező, akit ismerned kellene (2. rész)

Januárban egy igen érdekes cikkbe futottam bele a Boards and Bees! blogot olvasva. A szerző (themtguy) tizenegy olyan társasjáték tervező munkásságát mutatta be, akit szerinte mindenkinek ismernie kellene.

Mivel a cikk szerintem igen érdekes témáról szólt, ráadásul láthatóan alapos kutatómunkával készült, úgy döntöttem, lefordítom magyar nyelvre is, és itt a tarsasjatekos.hu blogon is közzéteszem. Terjedelmi (és befogadóképességi) megfontolások miatt azonban inkább két részletben…

Következzék a második rész. Jó olvasást hozzá!

Jason Matthews

Jason Matthews

Jason Matthews - fotó: kafka @ www.boardgamegeek.com

Kniziával szemben Jason Matthews valószínűleg a legkevésbé termékeny szerző. 5 játékot tervezett csupán, és mindegyik játéka politikai témájú. Érdekes módon azonban soha nem tervezett játékot önállóan. Három játékának Christian Leonhard a társszerzője (1960: The Making of the President, Campaign Manager 2008, és a Founding Fathers), egy másiknak Ananda Gupta (Twilight Struggle), végül egy szintén másik játékának Ted Torgerson (1989: Dawn of Freedom) a társszerzője. De akárhogy is nézzük, mind az 5 játéka a BGG legjobb 600 játéka között van. A Twilight Struggle pedig az első helyen.

Lehet amellett érvelni, hogy Jason Matthews nem való a listába, hiszen a.) minden játékát valaki mással együtt tervezte, és b.) nem tervezett elég játékot. De bárhogy is, ha egy szerzőnek egy korai játéka első helyet szerez a BGG-n, szerintem érdemes rá odafigyelni.

Matthews egyébként egy amerikai szenátor csapatának korábbi vezetője volt, szóval nagyon jó helyen volt ahhoz, hogy releváns politikai játékokat készítsen. A játékaiban mindig központi szerepe van a témának, aminek hangulatát kártyák segítségével próbálja meg visszaadni.

A Twilight Struggle és 1989 a Hidegháborúról szól; az 1960 és a Campaign Manager 2008 a megosztó elnökválasztásról, míg a Founding Fathers az alkotmány megírásáról. A felsoroltak közül eddig a Founding Fathers-szel (face to face és online) és a Campaign Manager-rel (csak online) játszottam, és mindkettő egy nagyon jól kiegyensúlyozott, tematikus játék volt, ami jól kiemelte a lényegi kérdéseket. Matthews (és a többi társszerző) sok kiérdemelt figyelmet kapott a játékaiért.

Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a következő társasjátéka.

Alan R. Moon

Alan R. Moon

Alan R. Moon - fotó: Eye of Night @ www.boardgamegeek.com

Alan R. Moon már a 2004-es Ticket to Ride elsöprő sikere előtt is tényező volt a társasjátékok világban. Angliában született, de az Egyesület Államokban él, és 1977 óta tervez társasjátékokat. A karrierje kezdetén az Avalon Hillnek tervezett társszerzőként háborús játékokat, valamint nevéhez fűződik az egyik 18xx játék is (melynek címe 1830: Take a Ride on the Reading).

1990-ben jelent meg Airlines című játéka, ami 1999-ben a Union Pacifichez, majd 2011-ben az Airlines Europe-hoz vezetett. 1992-ben kezdett el a figyelem középpontjába kerülni a Santa Fe nevű játékával (ez a Union Pacific másik elődje), majd 1998-ben nyerte meg az első Spiel des Jahres díját az Elfenland című társasjátékért.

Aztán egyre nagyobb figyelem kísérte olyan játékok miatt, mint a (szerk.: magyarul is megjelent) San Marco 2001-ben vagy a 10 Days sorozat 2003-ban. Azonban ami a társasjátékozás történelmébe a nevét bevéste, a 2004-es robbanás, a Ticket to Ride volt, ami akkor minden díjat besöpört, és a legtöbben még mindmáig ezt tartják a legjobb kezdő játékosoknak való (gateway) társasjátéknak. (szerk: A Ticket to Ride európai változata, a Ticket to Ride Europe tavaly jelent meg magyarul.)

Moon munkájában ezután leginkább a Ticket to Ride-ra fókuszált, noha minőségi tervezésű játékokkal is jelentkezett időközben. Ilyen pl. a 2005-ös Diamant, a 2006-os Incan Gold, a 2010-ben megjelent Airlines Europe, és (a magyarul szintén kapható) Isla Dorada 2011-ben.

Moon tervezési stílusa úgy tűnik, az egyszerű szabályokon és elegáns kivitelezésen alapul és viszonylag könnyedebb játékai is rengeteg stratégiát tartalmaznak. Játszottam már tőle Ticket to Ride-ot (ide értve az alapjátékot, a Europe, Märklin, Switzerland és az Alvin & Dexter kiegészítőket), Incan Goldot, 10 Dayst, San Marcot, valamint Isla Doradát is (amit egyébként három másik játékfejlesztővel együtt tervezett). Mindhárom játéka nagyon különböző volt, de mindegyik elegánsan közelítette meg a témáját.

A Ticket to Ride magán hordozza a bonyolult vonatos játékok jeleit, ám a műfajt egyszerű sorozat-gyűjtögetős (set collection) játékká csupaszítja. Az Incan Gold egy egyszerű használd ki a szerencsét (push your luck) játék, mindössze két választási lehetőséggel: menni vagy maradni. A 10 Days a Rack-O-hoz képest bonyolultabb, de a térképes-utazós téma ideálissá teszi ismeretterjesztésre. A San Marco az El Grande hagyományait követve egy terület-uralós játék, de sokkal kevésbé bonyolult, miközben rengeteg stratégiai lehetőséget kínál. Az Isla Dorada egy felfedezős játék, ami egy kártya alapú licit rendszert használ, ami még nekem is tetszik (és ez már jelent valamit).

Moon mindenképpen egy olyan tervező, akit ismerned kellene.

Sid Sackson

Sid Sackson

Sid Sackson - fotó: GAMES Magazine

Emlékszel, hogy a Rushmore-hegyet említettem még korábban? Sid Sacksonnak kellene az első arcnak lennie rajta. Minden bizonnyal ő a mondern társasjátékok nagypapája, aki dacára, hogy amerikai, feltalálta a euro-gameket.

A BGG adatbázisa szerint az első megjelent játéka 1951-ből való. Sacksonról köztudott, hogy rengeteg olyan játékot tervezett magának és barátainak, ami végül nem lett kiadva. Az 1962-es Acquire hozta neki a legnagyobb hírnevet. Talán erre a játékra hivatkoznak legtöbben, mint az összes későbbi gazdasági játék ősére.

1969-ben megírta a Gamut of Games című könyvet, ami számos nem kiadott játékötletet tartalmazott, és egyike azoknak az alapvető olvasmányoknak, amit minden játékfejlesztés iránt érdeklődőnek érdemes elolvasnia. 1981-ben megnyerte a Spiel des Jahrest a Focus nevű játékáért (eredetileg 1963-ban publikálták), de egyéb játékok is demonstrálják nagyságát, így pl. a Bazaar (1967, a Gryphon Games 2011-ben újra kiadta), a Sleuth (1971), a Can’t Stop! (1980, a Gryphon 2011-ben szintén újra kiadta), valamint az I’m the Boss (1994).

Sid Sackson a tervezői játékok valódi nagy gyűjtője. Halálának évéig, 2002-ig, körülbelül 18.000 játékot gyűjtött össze. Az utazásai során, ha csak tehette, a helyiek körében fellelhető játékterveket gyűjtötte, hogy tanulmányozza őket.

Kniziához hasonlóan Sackson játékai is meglehetősen számolósak. Kniziától eltérően azonban Sackson gyakran játszott és tanult más játékfejlesztők játékából. A játékai közül játszottam már egyszer Acquire-t, és Can’t Stop!-ot jópárszor. Mindkét játék kitűnő, és semmiben sem hasonlít egymásra. Az Acquire a terület uralós játékok elődje, némi tőzsde manipulációval és pénz kezeléssel kiegészítve, míg a Can’t Stop! egy egyszerű használd ki a szerencsét (push your luck) játék.

Sid Sackson igazi úttörője volt a játéktervezésnek, így rajta KELL lennie azon a listán, amely a legfontosabb játéktervezőket tartalmazza.

Klaus Teuber

Klaus Teuber

Klaus Teuber - fotó: ion_ @ www.boardgamegeek.com

Ha Klaus Teuber csak a Catan telepesei című játékot tevezte volna meg, már az is halhatatlanná tenné a nevét. Azonban ez csak egyike annak a négy általa tervezett társasjátéknak, ami Spiel des Jahres díjat nyert. (Wolfgang Kramer ugyan ötöt nyert, ám három játékában társasszerzővel működött együtt, ellenben Teuber az összes győztes játékát egyedül jegyzi.)

Az első Spiel des Jahres díjas játéka, a Barbarossa 1989-ben nyert. Ezt követte 1990-ben az Adel Verplichtet (vagy angolul Hoity Toity), majd 1991-ben a Drunter und Drüber (Wacky Wacky West), végül 1995-ben a Catan telepesei (The Settlers of Catan).

Teuber eredetileg a Catant egy társasjáték trilógia részének tervezte, melynek másik két tagja az Entdecker (1996) és a magyarul is megjelent Oroszlánszív (Löwenherz, 1997). De a játék önálló életre kelt, és a Catannak közel 120 változata vagy kiegészítője jelent meg az utóbbi években (igaz, nem mindegyiket Teuber tervezte).

Később Teuber leginkább a Catan univerzum fejlesztésére fókuszált, de jó néhány más játékkal is pályára lépett.

Teubernek csak egyetlen játékával játszottam a Catanon kívül, a 2001-ben megjelent Gnadenlos-szal. Ez egy izgalmas vadnyugati témájú játék, (sok) licitálással, lövöldözéssel és némi hazárdjátékkal.

Sajnos nem tudok eleget ahhoz, hogy véleményt mondjak a stílusáról és a játékaira jellemző motívumokról. Ezért inkább a Catanra fókuszálok, ami elhozta a eurogamek világát az amerikai piacra.

Megszámlálhatatlanul sok társasjátékos számára ez volt az a játék, ami bevezette a társasjátékok világába (ide értve engem is), és a népszerűsége még mindig nő. A Catan olyan boltok polcán is megtalálható, mint a Target, és egyszer még az Agymenők (The Big Bang Theory) című sorozatban is játszottak vele.

A magam részéről becsülöm azért, amit tett és tesz manapság is, de már nem igazán szeretek vele játszani. Nincs kétség azonban, hogy nagy vonzerő lakozik benne; egyike annak a számtalan oknak, amiért Klaus Teuber egy olyan tervező, akit ismerned kellene.

Francis Tresham

Francis Tresham

Francis Tresham - fotó: gschloesser @ www.boardgamegeek.com

Francis Tresham talán a legnagyobb hatású tervezők egyike. Olyan egyszerű rendszereket hozott létre, amik számos más tervezőt inspirálnak fejlesztésre.

Tresham Britt származású tervező, és nem valami termékeny. A BGG-n hozzá tartozó 36 címből 29 játék vagy kiegészítő 18xx sorozatból való.

Talán nem meglepő, hogy az első játéka is az 1974-ben megjelenő 1829 volt, ami az 18xx sorozat első társasjátéka. Ha nem tudnád, az 18xx sorozatot olyan vonatos játékok alkotják, melyek lényege részvények adás-vétele, úthálózat építős hátérrel. Ez egy hatalmas játékcsalád, amihez 135 játék tartozik a BGG adatbázisában.

Noha az 1929 volt Tresham első játéka, az 1986-ban megjelent 1830: Railways and Robber Barons nevű játék jelentette a sorozat csúcsát. Általában ezzel a játékkal mutatják be az 18xx társasjátékokat.

Egy másik nagy játéka a Civilization (1980), ami az összes ezt követő civilizációs játékra hatással volt, ide értve a Sid Meier tervezte Civilization PC-s játékot is.

Tresham legaktuálisabb, önálló tervezésű játéka a 2004-ből származó Revolution: The Dutch Revolt 1568-1648, ami a BGG top 500-ának is tagja.

Francis Tresham a listámon az a játéktervező, akiről a legkevesebbet tudok. Soha nem játszottam még egyik játékával sem, és abban sem vagyok biztos, hogy akarnék-e. Ahhoz azonban nem fér semmi kétség, hogy a befolyása átjárja a teljes társasjátékos világot, ezért itt a helye ezen a listán.

Martin Wallace

Martin Wallace

Martin Wallace - fotó: Engoduun @ www.boardgamegeek.com

Valószínűleg minden tervező közül Martin Wallace tette a legtöbbet azért, hogy az európai és amerikai stílusú játékokat egybeolvassza. Wallace brit származású tervező, aki úgy ügyel a játékai témájának és a mechanizmusainak kapcsolatára, amit nem sok társasjátékban látni.

Első játéka a Lords of Creation (1993) egy fantasy harci játék volt, de a legtöbb játéka történelmi témájú. 2001-ben igen nagy elismerést szerzett a Liberté nevű, Francia Forradalmat megörökítő játékáért, de a 2002-ben megjelent Age of Steam tette őt fel igazán a térképre.

Azóta folyamatosan jelennek meg sikeres és széles körben elismert játékai – így a Princes of the Renaissance 2003-ban, a Runebound 2004-ben, a Struggle of Empires 2004-ben, a Brass 2007-ben, a Tinners’ Trail 2008-ban, Automobile 2009-ben, London 2010-ben, az A Few Acres of Snow 2011-ben, az Aeroplanes: Aviation Ascendant 2012-ben, hogy párat említsünk.

Az elmúlt években több megrendelést is elvállalt, és olyan könnyedebb játékokon dolgozott, mint a Discworld: Ankh-Morpork (2011) és a Doctor Who: The Card Game (2012).

Wallace társasjátékai általában gazdasági jellegűek. Minden játékánál, amelyekkel játszottam nagyon fontos volt, hogy nyomon kövessem az erőforrásaimat. Wallace játékaiban sok a konfliktus is, legyen az háború vagy termékek vagy utak feletti küzdelem. A legnépszerűbb játéka az Age of Steam, ami kitűnően alkalmas rá, hogy rengeteg térkép és kiegészítő jelenjen meg hozzá. A játék szabályrendszerét néhány ezt követő játéka is felhasználta – a Railroad Tycoon/Railways of the World, és a Steam.

Az általa választott témák általában nem hagyományosak, és valamilyen kevésbé felkapott történelmi eseményhez kötődnek. A God’s Playground például a lengyel történelem 400 évnyi háborúskodását meséli el, míg a Brass Nagy Britannia textil iparával foglalkozik.

Wallace mostani játékai kevésbé bonyolultak, ami ugyan zavarja a keményvonalas rajongókat, de ő ezzel új közönséget szerez magának. Az eddigi munkássága több mint elég, hogy felkerüljön erre a listára.

A játéktervezős cikk első részét itt olvashatod:
Tizenegy játéktervező, akit ismerned kellene (A-K)
A cikksorozatban szereplő játéktervezők listája (vezetéknevük ABC sorrendjében):
Vlaada CHVÁTIL
Stefan FELD
Friedemann FRIESE
Richard GARFIELD
Reiner KNIZIA
Jason MATTHEWS
Alan R. MOON
Sid SACKSON
Klaus TEUBER
Francis TRESHAM
Martin WALLACE
Záradék:
A cikk eredeti változata a Boards and Bees! blogon olvasható.
A szerzőkről készült fényképek legtöbbje a BoardGameGeekről származik.

Itt lehet hozzászólni !