Az én álmaimnak visszatérő elemévé lassan a címben megnevezett játék elleni küzdelem kezd válni. Vajon legyőzöm-e egyszer? S vajon ez azzal jár-e, hogy a feltépett doboztető alatt magamat pillantom meg?
Mitől e küzdelem?
Az egyesületet 2005-ben a modern társasjátékok honi, felnőtt célközönség körében való népszerűsítésének céljával alapítottuk. A társasjátékosoktól azóta az egyesületben és azon kívül is rendszeresen lehet hallani, hogy visszatérő feladat számukra megértetni ismerőseikkel, hogy amikor hobbijuknak élnek, nem a közismert és elterjedt gyerek és családi játékokat helyezik az asztallapra, nem Monopolyznak, és pláne nem Ki nevet a végént játszanak.
Az elmúlt tíz évben – ténykedésünk során – számtalanszor ütköztünk a Gazdálkodj okosan társasjátékba.
És nem csak a boltok polcain, esetleg a padláson kutakodva.
Az elmúlt években rádióműsorokban hallhattuk, hogy a hallgatók kedvence a Gazdálkodj okosan, mert micsoda partikat játszottak vele gyerekkorukban, Kapolcson a kedvenc retro játéknak bizonyult, egy webáruház tavaly (2013) az év legjobb játékaként hirdette meg, miután egy évvel korábban (2012) egy másik cégnél a magyarok kedvenc játéka lett.
(gúglistáknak: Gazdálkodj okosan – 111 ezer, Catan telepesei – 23 ezer találat)
Nem sorolom összes találkozásunkat, de az eddigi utolsót meg kell említenem: áprilisban hívtak egy gazdasági rádióműsor készítői, s arra kértek, hogy az egyesület képviselőjeként 4-5 percet beszéljek a Gazdálkodj okosan társasjátékról. Jeleztem, hogy amennyiben a gazdasági műsort színezendő keresnek valamilyen lazán kapcsolódó témát, s ezt a társasjátékok világában lelik meg, az én véleményem szerint nem a legjobb példát találták meg e játékban a lehetséges halmazból.
De hát pénzzel tanít gazdálkodni, nem?
Első kérdésünk szóljon tehát a játék nevének első szaváról: gazdasági, gazdálkodós társasjáték-e Magyarország kedvence?
Természetesen már itt elkezdhetjük bonyolítani a kérdést. Témáját tekintve akár annak is tekinthetjük: a játékosok kezdőtőkével indulnak, amit a játék folyamán gyarapítanak (pl Ózdon :o), néha felesleges költségekbe verik magukat (pl italbolt), befektetnek betétkönyvbe, ami kamatozhat (!ha a véletlen úgy hozza!), hogy aztán bevételekkel növelt és kiadásokkal csökkentett pénzügyi eredményeiket javakra fordítsák, amik a leggyorsabban célt érőnek győzelmet hoznak.
Ez biza elvileg arra tanít, hogy ha célod van, amihez pénz kell, akkor gyűjtögess minél gyorsabban minél többet, költs feleslegesen minél kevesebbet.
Tehát a győzelemhez vezető megfelelő stratégia az, ha nem megyünk tüzelő, cipő és italboltba, nem lógunk a villamoson, nem szanatóriumban vagy nyaralóban lógatjuk lábuk, viszont mihamarabb összeszedünk egy rakat pénzt, rálépünk a lakásvételi majd utána a berendezésvételi mezőre. Ennél jobbat csak úgy tehetünk, ha már első lépésünkkel nyerünk egy lakást szerencsekártya használatával, majd ezt az irányvonalat követjük következetesen.
Hogyan működik?
A játékosok lépéseit – így végrehajtott akcióit – kockadobások határozzák meg, a szerencsekerék mezőkön pedig ezt fokozza a rossz vagy jó kártyák húzása. Más gazdasági jellegű társasjátékokra jellemző kalkulációnak, mérlegelésnek, tervezésnek, kockázatelemzésnek és vállalásnak e játékban nincs szerepe. Választások és döntések nincsenek, nem kell gondolkozni, hogy egy befektetés várhatóan megtérül-e, hoz-e még elég hasznot a játék végéig.
Választások és döntések nincsenek, nem kell gondolkozni, hogy egy befektetés várhatóan megtérül-e, hoz-e még elég hasznot a játék végéig.
Azon kívül, hogy egy társasjáték témájában megjelenhetnek gazdasági elemek, sikeres működtetése is igényelhet, s egyben fejleszthet olyan készségeket, melyek hétköznapi környezetünk gazdasági szemléletében is előnyösek lehetnek. Néhány példa arra, hogy újabb társasjátékok hogyan tudnak alkalmazni gazdasági jellegű mechanizmusokat: kereskedés – Babszüret, licitálás/árverés – Chicago Expressz, részvény – Acquire, konkurenciaharc – Ticket to Ride, stb.
Hogyan kell okosan gazdálkodni?
Az előzőekkel pedig át is léptünk a játék nevének második szavára, amit egyből tagadtunk is: e játékban nem lehet okosan játszani. A játékosok nem tudják összemérni a játék által saját gazdálkodási képességeiket. Nem azért, mert van a játékban véletlen, hanem azért, mert a véletlen események (kockadobás, kártyahúzás) eredményeire nem lehet ráhatásuk.
- mindenki kap X ezer pénzt
- a játékosok felváltva dobnak kockával:
– 1-3 dobás: fizet a banknak 1-3 ezer pénzt
– 4-6 dobás: kap a banktól 4-6 ezer pénzt - az nyer aki először gyűjt össze legalább Y ezer pénzt
Lássunk egy másik társasjátékos példát, s válasszunk olyat, melyben van szerepe a véletlennek. Legyen ez a Saint Petersburg.
Ebben is kezdőtőkével indulnak a játékosok, majd fordulókon át vásárolnak véletlen sorrendben piacra kerülő épületeket, bérelnek fel kézműveseket, csalnak udvarukba nemeseket. Minden ilyen vásárlás beruházás valamilyen erőforrásba, amivel a játékos fordulónként vagy újabb bevételekhez jut (a kézművesek pénzt hoznak), vagy a javait növeli (az épületek jellemzően nyerőpontot termelnek).
Több kevesebb mérlegelésre minden vásárlásnál szükség van: Melyiket vegyem meg a piacon a többiek elől? Termel-e még elég hasznot a játék végéig? A befektetés által még további bevételhez kívánok jutni? Vagy már inkább nyerőpontra kell váltani bevételeimet, mert közeleg a játék vége? Lehet, hogy a szerencsémnek köszönhetem, hogy jó épületet vehetek a felcsapott kártyák közül, de csak akkor lesz ez igazán jó vétel, ha helyesen mértem fel az értékeket, jól ítélem meg a játék hátralevő idejét, s ezek alapján jól választok.
Ilyen mérlegelésekről és tervezésekről mondasz le, ha a Gazdálkodj okosan-t választod, cserébe pedig a kocka mondja meg neked, hogy ki vagy.
Tehát miért nem lett téma a rádióban e játék?
a Gazdálkodj okosan nem gazdasági és nem okos – hanem egy régi, nevelő célzatú, mára csak nosztalgia éltette társasjáték.
A Gazdálkodj okosan egy régi (1966-os), és korai tulajdonságait újabb kiadásaiban is hordozó olyan társasjáték, mely:
- gazdasági, gazdálkodós jellemzőiben teljesen elmarad számos utódjától,
- értékeink szerinti megközelítésben nem jó játék, mert a játékosok eredményében személyes kvalitásaik, felkészültségük, gyakorlatuk nulla mértékben jelenik meg,
- szórakoztató értéke vitatható, de ez persze elég szubjektív,
- oktató, nevelő jellege nem számottevő, ráadásul meglehetősen didaktikus,
- készségeket fejlesztő hatása nincs, amíg nem bizonyított, hogy rávesz játékosokat a kocka telekinézissel való forgatásának kifejlesztésére,
így természetesen számtalan versenytárs előzi be a megmérettetés során.
Véleményem szerint e játék nevelő célzattal született: “Kedves játékos, tanuld meg, hogy társadalmunkban kellő türelemmel győztes te is lehetsz, ahol így lesz lakásod, telik balatoni pihenésre; persze hamarabb azoknak, akik mulatozások és szabályok áthágása nélkül töltik idejüket.”
–
A cikkben szereplő képek a BoardGameGeekről származnak.
Sziasztok!
Elmesélném a személyes példámat. Gyerekkoromban egy karácsonyra kaptuk meg a GO-t, és egész este játszottunk vele. A legjobb a játékpénz volt. Aztán sosem került többé elő,mert vontatott és hosszú volt. Nem érte meg a belefektetett idő…
Aztán rá néhány évvel vettünk egy Monopoly-t. Akkor nekiálltam kiszedni belőle olyan mechanizmusokat, melyek unalmassá tették, és beletettem olyanokat melyek izgalmassá.
Írtam hozzá kártyákat,(melyek nagyon izgalmasak voltak), és amelyeket akkor kellett felhúzni, ha duplát dobtál. A 150 000-et meg kellett duplázni, úgy, hogy ha valaki 100 000-et beadott, kapott egy betét könyvet és 2 házat melyet bárhova felrakhatott. Az nyert aki 3 betét könyvet összeszedett.
Volt még néhány szabálymódosítás, de az a lényeg, hogy éveken keresztül minden hétvégén játszottuk, ÉS nem untuk meg.
Ezt a dolgot az Age Of Empires III játékom szakította meg. Eme játékom volt az első, amely felnyitotta a szemem, és rámutatott, hogy bizony vannak élvezetesebb társasjátékok is.
Azóta körülbelül 100 játékkal játszottam és ezzel a tapasztalattal megmosolyogtam azt az ismerős családot, kik elhozták magukkal a GO-t, hogy társasozzunk, aztán majdnem kigubbadt a szemük amikor mutattam nekik egy Carcassonne-t.
A lényeg tényleg az lenne, hogy az emberek ha társasjátékról van szó, ne a Ki nevet a végén? jusson eszükbe. Nem könnyű dolog ez Magyarországon, az tuti.
Köszi. Személyes élményként hasonlót mesélhetnék én is.
Ezt követően gyerekkoromban szekrény mélyébe került, majd szüleim akkor vették elő, mikor kicsi unokájuk náluk töltötte idejét. Aztán kicsi unokájuk – velünk együtt – megismerte pl az említett Carcassonne-t, s így ismét eljött a szekrény mélye ideje. S az enyészeté.
Nálunk nem volt hosszú életű a Gazdálkodj okosan kultusza, mert 8 éves koromban a kereszttestvéreim megtanítottak pár francia kártyával játszott játékot (pl. rikiki, canasta), és onnantól kezdve az lett a sláger.
A legutóbbi Gazdálkodj okosan játékomat egyébként egy Ravenloftos témával játszottam. Ez a verzió amíg nem fedeztük fel alaposabban a játék elemeit, teljesen szórakoztató volt. Egy netes újság adott ki a G.O.-hoz egy olyan átiratot, ami a szerencsekártyák szimulálására pl. d20-at használt, és egy ravenlofti uradalom berendezésén túl cél volt az is, hogy a karakteremet (aki élő emberként indult) minél hamarabb megöljék, és minél magasabb szintű élőhalottá váljon.