Gazdálkodj okosan!

Terry Gilliam Braziljában a főszereplő – Sam Lowry – álmainak visszatérő eleme, hogy meg kell küzdenie egy hatalmas, arctalan, riasztó szamurájjal.

Az én álmaimnak visszatérő elemévé lassan a címben megnevezett játék elleni küzdelem kezd válni. Vajon legyőzöm-e egyszer? S vajon ez azzal jár-e, hogy a feltépett doboztető alatt magamat pillantom meg?

Gazdálkodj okosan!

Mitől e küzdelem?

Az egyesületet 2005-ben a modern társasjátékok honi, felnőtt célközönség körében való népszerűsítésének céljával alapítottuk. A társasjátékosoktól azóta az egyesületben és azon kívül is rendszeresen lehet hallani, hogy visszatérő feladat számukra megértetni ismerőseikkel, hogy amikor hobbijuknak élnek, nem a közismert és elterjedt gyerek és családi játékokat helyezik az asztallapra, nem Monopolyznak, és pláne nem Ki nevet a végént játszanak.

Az elmúlt tíz évben – ténykedésünk során – számtalanszor ütköztünk a Gazdálkodj okosan társasjátékba.

És nem csak a boltok polcain, esetleg a padláson kutakodva.

Az elmúlt években rádióműsorokban hallhattuk, hogy a hallgatók kedvence a Gazdálkodj okosan, mert micsoda partikat játszottak vele gyerekkorukban, Kapolcson a kedvenc retro játéknak bizonyult, egy webáruház tavaly (2013) az év legjobb játékaként hirdette meg, miután egy évvel korábban (2012) egy másik cégnél a magyarok kedvenc játéka lett.
(gúglistáknak: Gazdálkodj okosan – 111 ezer, Catan telepesei – 23 ezer találat)

Rendezd be a lakásod!

Nem sorolom összes találkozásunkat, de az eddigi utolsót meg kell említenem: áprilisban hívtak egy gazdasági rádióműsor készítői, s arra kértek, hogy az egyesület képviselőjeként 4-5 percet beszéljek a Gazdálkodj okosan társasjátékról. Jeleztem, hogy amennyiben a gazdasági műsort színezendő keresnek valamilyen lazán kapcsolódó témát, s ezt a társasjátékok világában lelik meg, az én véleményem szerint nem a legjobb példát találták meg e játékban a lehetséges halmazból.

De hát pénzzel tanít gazdálkodni, nem?

Első kérdésünk szóljon tehát a játék nevének első szaváról: gazdasági, gazdálkodós társasjáték-e Magyarország kedvence?

Természetesen már itt elkezdhetjük bonyolítani a kérdést. Témáját tekintve akár annak is tekinthetjük: a játékosok kezdőtőkével indulnak, amit a játék folyamán gyarapítanak (pl Ózdon :o), néha felesleges költségekbe verik magukat (pl italbolt), befektetnek betétkönyvbe, ami kamatozhat (!ha a véletlen úgy hozza!), hogy aztán bevételekkel növelt és kiadásokkal csökkentett pénzügyi eredményeiket javakra fordítsák, amik a leggyorsabban célt érőnek győzelmet hoznak.

Ez biza elvileg arra tanít, hogy ha célod van, amihez pénz kell, akkor gyűjtögess minél gyorsabban minél többet, költs feleslegesen minél kevesebbet.

Tehát a győzelemhez vezető megfelelő stratégia az, ha nem megyünk tüzelő, cipő és italboltba, nem lógunk a villamoson, nem szanatóriumban vagy nyaralóban lógatjuk lábuk, viszont mihamarabb összeszedünk egy rakat pénzt, rálépünk a lakásvételi majd utána a berendezésvételi mezőre. Ennél jobbat csak úgy tehetünk, ha már első lépésünkkel nyerünk egy lakást szerencsekártya használatával, majd ezt az irányvonalat követjük következetesen.

Hogyan működik?

A játékosok lépéseit – így végrehajtott akcióit – kockadobások határozzák meg, a szerencsekerék mezőkön pedig ezt fokozza a rossz vagy jó kártyák húzása. Más gazdasági jellegű társasjátékokra jellemző kalkulációnak, mérlegelésnek, tervezésnek, kockázatelemzésnek és vállalásnak e játékban nincs szerepe. Választások és döntések nincsenek, nem kell gondolkozni, hogy egy befektetés várhatóan megtérül-e, hoz-e még elég hasznot a játék végéig.

Választások és döntések nincsenek, nem kell gondolkozni, hogy egy befektetés várhatóan megtérül-e, hoz-e még elég hasznot a játék végéig.

Azon kívül, hogy egy társasjáték témájában megjelenhetnek gazdasági elemek, sikeres működtetése is igényelhet, s egyben fejleszthet olyan készségeket, melyek hétköznapi környezetünk gazdasági szemléletében is előnyösek lehetnek. Néhány példa arra, hogy újabb társasjátékok hogyan tudnak alkalmazni gazdasági jellegű mechanizmusokat: kereskedés – Babszüret, licitálás/árverés – Chicago Expressz, részvény – Acquire, konkurenciaharc – Ticket to Ride, stb.

Haladj szerencsésen!

Hogyan kell okosan gazdálkodni?

Az előzőekkel pedig át is léptünk a játék nevének második szavára, amit egyből tagadtunk is: e játékban nem lehet okosan játszani. A játékosok nem tudják összemérni a játék által saját gazdálkodási képességeiket. Nem azért, mert van a játékban véletlen, hanem azért, mert a véletlen események (kockadobás, kártyahúzás) eredményeire nem lehet ráhatásuk.

“Kiszivárogtak” a Gazdálkodj okosan készülő junior verziójának szabályai:

  • mindenki kap X ezer pénzt
  • a játékosok felváltva dobnak kockával:
    – 1-3 dobás: fizet a banknak 1-3 ezer pénzt
    – 4-6 dobás: kap a banktól 4-6 ezer pénzt
  • az nyer aki először gyűjt össze legalább Y ezer pénzt

Lássunk egy másik társasjátékos példát, s válasszunk olyat, melyben van szerepe a véletlennek. Legyen ez a Saint Petersburg.

Ebben is kezdőtőkével indulnak a játékosok, majd fordulókon át vásárolnak véletlen sorrendben piacra kerülő épületeket, bérelnek fel kézműveseket, csalnak udvarukba nemeseket. Minden ilyen vásárlás beruházás valamilyen erőforrásba, amivel a játékos fordulónként vagy újabb bevételekhez jut (a kézművesek pénzt hoznak), vagy a javait növeli (az épületek jellemzően nyerőpontot termelnek).

Több kevesebb mérlegelésre minden vásárlásnál szükség van: Melyiket vegyem meg a piacon a többiek elől? Termel-e még elég hasznot a játék végéig? A befektetés által még további bevételhez kívánok jutni? Vagy már inkább nyerőpontra kell váltani bevételeimet, mert közeleg a játék vége? Lehet, hogy a szerencsémnek köszönhetem, hogy jó épületet vehetek a felcsapott kártyák közül, de csak akkor lesz ez igazán jó vétel, ha helyesen mértem fel az értékeket, jól ítélem meg a játék hátralevő idejét, s ezek alapján jól választok.

Ilyen mérlegelésekről és tervezésekről mondasz le, ha a Gazdálkodj okosan-t választod, cserébe pedig a kocka mondja meg neked, hogy ki vagy.

Tehát miért nem lett téma a rádióban e játék?

a Gazdálkodj okosan nem gazdasági és nem okos – hanem egy régi, nevelő célzatú, mára csak nosztalgia éltette társasjáték.

A Gazdálkodj okosan egy régi (1966-os), és korai tulajdonságait újabb kiadásaiban is hordozó olyan társasjáték, mely:

  • gazdasági, gazdálkodós jellemzőiben teljesen elmarad számos utódjától,
  • értékeink szerinti megközelítésben nem jó játék, mert a játékosok eredményében személyes kvalitásaik, felkészültségük, gyakorlatuk nulla mértékben jelenik meg,
  • szórakoztató értéke vitatható, de ez persze elég szubjektív,
  • oktató, nevelő jellege nem számottevő, ráadásul meglehetősen didaktikus,
  • készségeket fejlesztő hatása nincs, amíg nem bizonyított, hogy rávesz játékosokat a kocka telekinézissel való forgatásának kifejlesztésére,

így természetesen számtalan versenytárs előzi be a megmérettetés során.

Véleményem szerint e játék nevelő célzattal született: “Kedves játékos, tanuld meg, hogy társadalmunkban kellő türelemmel győztes te is lehetsz, ahol így lesz lakásod, telik balatoni pihenésre; persze hamarabb azoknak, akik mulatozások és szabályok áthágása nélkül töltik idejüket.


A cikkben szereplő képek a BoardGameGeekről származnak.

Ezt már olvastad? : Tél-végi társasjáték csere-bere börze
(2015.11.25.)

3 hozzászólás “Gazdálkodj okosan!” bejegyzésre

  • Szabó Attila szerint:

    Sziasztok!

    Elmesélném a személyes példámat. Gyerekkoromban egy karácsonyra kaptuk meg a GO-t, és egész este játszottunk vele. A legjobb a játékpénz volt. Aztán sosem került többé elő,mert vontatott és hosszú volt. Nem érte meg a belefektetett idő…
    Aztán rá néhány évvel vettünk egy Monopoly-t. Akkor nekiálltam kiszedni belőle olyan mechanizmusokat, melyek unalmassá tették, és beletettem olyanokat melyek izgalmassá.
    Írtam hozzá kártyákat,(melyek nagyon izgalmasak voltak), és amelyeket akkor kellett felhúzni, ha duplát dobtál. A 150 000-et meg kellett duplázni, úgy, hogy ha valaki 100 000-et beadott, kapott egy betét könyvet és 2 házat melyet bárhova felrakhatott. Az nyert aki 3 betét könyvet összeszedett.
    Volt még néhány szabálymódosítás, de az a lényeg, hogy éveken keresztül minden hétvégén játszottuk, ÉS nem untuk meg.
    Ezt a dolgot az Age Of Empires III játékom szakította meg. Eme játékom volt az első, amely felnyitotta a szemem, és rámutatott, hogy bizony vannak élvezetesebb társasjátékok is.
    Azóta körülbelül 100 játékkal játszottam és ezzel a tapasztalattal megmosolyogtam azt az ismerős családot, kik elhozták magukkal a GO-t, hogy társasozzunk, aztán majdnem kigubbadt a szemük amikor mutattam nekik egy Carcassonne-t.
    A lényeg tényleg az lenne, hogy az emberek ha társasjátékról van szó, ne a Ki nevet a végén? jusson eszükbe. Nem könnyű dolog ez Magyarországon, az tuti.

    • HAlga szerint:

      Köszi. Személyes élményként hasonlót mesélhetnék én is.
      Ezt követően gyerekkoromban szekrény mélyébe került, majd szüleim akkor vették elő, mikor kicsi unokájuk náluk töltötte idejét. Aztán kicsi unokájuk – velünk együtt – megismerte pl az említett Carcassonne-t, s így ismét eljött a szekrény mélye ideje. S az enyészeté.

  • raud szerint:

    Nálunk nem volt hosszú életű a Gazdálkodj okosan kultusza, mert 8 éves koromban a kereszttestvéreim megtanítottak pár francia kártyával játszott játékot (pl. rikiki, canasta), és onnantól kezdve az lett a sláger.

    A legutóbbi Gazdálkodj okosan játékomat egyébként egy Ravenloftos témával játszottam. Ez a verzió amíg nem fedeztük fel alaposabban a játék elemeit, teljesen szórakoztató volt. Egy netes újság adott ki a G.O.-hoz egy olyan átiratot, ami a szerencsekártyák szimulálására pl. d20-at használt, és egy ravenlofti uradalom berendezésén túl cél volt az is, hogy a karakteremet (aki élő emberként indult) minél hamarabb megöljék, és minél magasabb szintű élőhalottá váljon.

Itt lehet hozzászólni ehhez a bejegyzéshez: HAlga