‘wargame’ kategória archívum
Here I Stand
Wargame-ekről röviden sorozat – 4. rész
“Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen.” A legenda szerint e szavakat mondta Luther Márton, amikor 1521-ben V. Károly császár elé idézték a wormsi birodalmi gyűlésre. Négy évvel az után történt ez, hogy Luther a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezett 95 tételével útjára indította a reformációt, amely a következő évtizedekben-évszázadokban gyökeresen átformálta Európa arculatát. A reneszánsz Európa egyébként is átalakulóban volt: hatalmi versengések, katonai konfliktusok, társadalmi forrongások, a meginduló gyarmatosítás kora volt ez. Ezt az izgalmas, mégis oly kevéssé ismert kort idézi meg az amerikai GMT Games 2006-os sikerjátéka, a Here I Stand, amelyről ez az ismertető szól.
Beküldve a(z) Friedrich társasjáték
Wargame-ekről röviden sorozat – 3. rész
Ebben a cikkemben egy olyan játékot szeretnék bemutatni, amely véleményem szerint méltán megérdemli a „zseniális” jelzőt. És ez nem is csoda, hiszen a tervezője, Richard Sivél szerint „a Friedrich fejlesztése kétszer annyi időt vett igénybe, mint az általa megjelenített háború” – nem, szerencsére nem a százéves háborúról van szó, hanem a hétévesről (1756-63), de talán ez is jól jelzi a belefektetett munka mennyiségét. Ezáltal sikerült egy 7 oldalas szabálykönyvvel, néhány bábuval és francia kártyákkal reprodukálnia egy meglehetősen összetett, rengeteg stratégiai lehetőséget magában rejtő helyzetet.
Friedrich
A Friedrichnek ugyanis volt mersze kiválasztani egy olyan történelmi korszakot és háborút, amely nem tartozik a divatosabb vagy ismertebb témák közé. Pedig ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a hétéves háború egy szokatlan és éppen ezért érdekes szituációt jelentett: Poroszország gyakorlatilag egyedül küzdött három másik nagyhatalom (Franciaország, Ausztria és Oroszország) ellen – és győzött. Győzött, mégpedig nem azért, mert erősebb volt mindegyiküknél, hanem mert az erejét okosan beosztva, mindig a megfelelő helyen csapott le, és szívósan kitartott addig, amíg kimerült ellenfelei fel nem adták a harcot. A végén pedig még a szerencse is melléje pártolt: meghalt az orosz cárnő, és az utódja, aki nagy tisztelője volt Frigyesnek, azonnal békét kötött vele.
Hannibal: Rome vs. Carthage
Wargame-ekről röviden sorozat – 2. rész
A wargame-ekről szóló sorozatom második részében a „kártyavezérelt” játékok (card-driven wargames) szerintem legjobban sikerült darabját, a klasszikus Hannibalt fogom bemutatni. Előtte azonban egy rövid kitérő erejéig tisztázzuk, mit is értünk kártyavezérelt játékon.
A kártyavezérlés tulajdonképpen egy rendkívül elegáns és – legalábbis wargame-ek esetében – gyakran alkalmazott mechanizmus, amelyet Mark Herman talált ki az amerikai függetlenségi háborúról szóló We the People című játékában. Herman egy olyan játékmechanizmust keresett, amellyel egyszerűen szimulálhatja azt, hogy a függetlenségi háború nem pusztán egy katonai összecsapás volt, hanem igen kemény politikai küzdelem is az amerikai polgárok szimpátiájának megnyeréséért. Egy olyan mechanizmust, amellyel a játékosnak folyton mérlegelnie kell a katonai, illetve a politikai eszközök használata között. Megoldásnak végül az eseménykártyák használata bizonyult, a módszer pedig a játék sikere nyomán széles körben elterjedt. (Egyetlen adat ennek alátámasztására: a kártyavezérelt játékokat összegyűjtő geeklista jelenleg 46 játéknál tart; ezek jelentős része a Hannibal kiadója, az amerikai GMT Games nevéhez fűződik.) Persze ezek a játékok sem egyformák: van közöttük kőkemény, 10 órás háborúszimuláció (pl. Paths of Glory), és absztraktabb, inkább politikai jellegű játék is (pl. a Tabula magazinban is ismertetett Twilight Struggle).
Hannibal: Rome vs. Carthage
A II. pun háborút feldolgozó Hannibal című játék a skála könnyebbik felén helyezkedik el. A szabálykönyve 15 oldal, a játék kb. 3-4 óra alatt le tud menni. Nekem a személyes kedvenceim közé tartozik, mégpedig a változatossága miatt (az eseményeknek köszönhetően bármikor történhet valami váratlan, és mindegyik játszma különbözik az előzőktől), meg azért, mert a szabályai viszonylag könnyen érthetőek és mégis hitelesen mutatják be az ókori háborúkat.
Crusader Rex társasjáték
Wargame-ekről röviden sorozat – 1. rész
A wargame-ek, azaz háborús játékok kedvelői általában (idehaza csakúgy, mint külföldön) kisebbséget alkotnak a játszani szerető emberek között. Ha a wargamerekre gondolunk, általában lepedő méretű, hatszögletű mezőkre osztott térkép fölött görnyedő, apró, fura ákombákomokkal borított jelzőket tologató, kockákat csörgető szent őrültek jelennek meg lelki szemeink elől, akik láttán még az „átlagos” játékos is elborzad. Az alább induló cikksorozatom célja, hogy a nagyközönség, illetve az „átlagos” játékosok számára is elmagyarázzam, mi a jó ebben a hobbiban, illetve bemutassam a kategória általam legjobbnak tartott játékait.
Jómagam kb. 10 éve foglalkozom ilyen játékokkal (is), ezalatt – egy hasonló érdeklődésű cimborámnak köszönhetően – elég sok különféle típusút sikerült legalább egyszer kipróbálnom. A wargame-ek ugyanis roppant sokfélék, olykor nagyon különböző játékok tartoznak közéjük, bár nyilván sok a közös pont is. Én inkább az egyszerűbb, elegánsabb wargame-ekhez (light/arcade wargame) vonzódom, amelyeknek a szabálykönyve nem lépi túl a kb. 20 oldalt, és maga a játék is lemegy 3-5 óra alatt.
